Erdőszélek, gyümölcsösök, kertek kedvelt tavaszi virága az illatos ibolya. A szerelem, a szelídség, az önfeláldozás jelképe.
Már Plinius is említi fájdalom csillapító hatását, és köszvényes betegek kezelésében is hatásosnak tartja. A középkorban is ismerték mint fájdalomcsillapítót, és főzetét tumoros betegek gyógyítására sokszor alkalmazták sikerrel. A viola a középkorban Mária alázatosságát szimbolizálta. Virágának lila színe Krisztus szenvedéseire és a mennyei királyságára is utalhat, mivel a bíbort gyakran azonosították a lilával.
Az örökzöld, 5-15 cm magas növény, tavasszal virágzó szőnyeget alkothat, elnyomja a gyomokat. Bár árnyékos, párás erdők mélyén húzódik meg a legszívesebben, és szerény virágaira illata hívja fel a figyelmet, a szárazabb, nyílt, napos kitettséget is jól tűri. Ugyanakkor hidegtűrő, akár a mínusz húsz fokot is kibírja. A humuszban gazdag talajokat kedveli. Tőről és magról is szaporítható. Az egész növény gyűjthető és felhasználható. A gyökeret, gyökértörzset és a leveleket tavasztól őszig lehet gyűjteni.
Főzete köptető hatású, a gyökeret és a gyökértörzset elsősorban légcső- és hörghurut kezelésében használják. A levelet és a virágot a népi gyógyászatban nyugtatóként is alkalmazzák. Az egész növény mézzel főzve nyálkaoldó, idegnyugtató, a magas vérnyomást csökkenti. Tinktúrája izombénulásnál hatékony bedörzsölőszer. Erős hatású, csak kis mennyiségben használjuk! Szalicilsav tartalma miatt főzete fejfájás, migrén csillapítására is kitűnő.
Virágát édességek díszítésére, cukrok, teák, ecetek illatosítására is felhasználják. Sok női parfüm virágillatának eleme az ibolyaillat. Levelét saláták készítésénél használhatjuk. Sőt a leveleket főve is fogyaszthatjuk levesek, szaftos ételek ízesítőjeként.
