Régi nagy kedvenc családunkban, s mióta a nagymamám már nem tudja elkészíteni, azóta ez az én feladatom lett. Minden egyes alkalommal boldogan állok neki, természetesen a tőle tanult recept alapján.
Hozzávalók:
A krumplit megmossuk, és egészben, héjastól feltesszük főni.
Közben előkészítjük a barackokat: félbevágjuk, és kiszedjük a magját. A cukorba pedig belekeverjük a fahéjat.
Amikor a krumpli puhára főtt, leöntjük róla a forró vizet. Megpucoljuk, majd áttörjük. Kb 5 percet állni hagyjuk, de többet ne, mert akkor túl sok lisztet vesz fel és kemény lesz a gombócunk.
Hozzáadjuk a lisztet. Ha túl sokat adunk hozzá, kemény lesz a gombóc, ha keveset, akkor beleragadunk. Olyan állagot kell kapnunk, ami lisztes kézzel már jól formálható, de még nem kemény.
Felteszünk forrni egy nagy fazék vizet sóval.
A tésztát vastagon lisztezett deszkára borítjuk, és a tetejét is meglisztezzük, majd kinyújtjuk úgy fél centi vastagra. Attól függően, hogy mekkora gombócokat szeretnénk, felkockázzuk a tésztát, úgy 5×5 centis darabokra.
A tésztadarabot a lisztezett markunkra tesszük, ellapítjuk kicsit még, a másik kezünkkel pedig veszünk egy fél barackot, belemártjuk a fahéjas cukorba, beletesszük a tésztába, és jól összegöngyöljük. Ezt addig folytatjuk, amíg el nem fogy a tészta.
Közben, ha felforrt a víz, elkezdhetjük belerakni a gombócokat. Amikor feljönnek a víz színére, kisvártatva már szedhetjük is ki.
Amikor beledobtuk a vízbe az első gombócot, elkészítjük a pirított morzsát: a zsíron/vajon állandó kevergetés mellett, serpenyőben megpirítjuk a zsemlemorzsát. Ebbe szedjük át és forgatjuk meg a kifőtt gombócokat. A kész gombócokat átszedjük egy tálba, hogy helyet csináljunk a következő gombócoknak.
A maradék barackból és fahéjas cukorból barack „lekvárt” főzünk, egy kis fazékban feltesszük főni, és addig rotyogtatjuk, míg a barack puhára nem fő, erre azért van szükség, hogy semmi se vesszen kárba és mindent felhasználjunk.
A gombócokat porcukorral, és ezzel a gyors baracklekvárral tálaljuk.
Jó étvágyat hozzá 🙂
