Hamvazószerda, a keresztény vallásban a húsvét előtti nagyböjt kezdete az idén február 22-re esett. E napon az egyház az élet mulandóságára emlékezteti és bűnbánatra szólítja fel a híveket. Másrészt az év egyik első fontos mérföldkövének is tekinthető, mivel ezzel a nappal zárul a vízkereszt, azaz január 6. óta tartó farsangi szezon.
A nagyböjt kezdete nem bibliai ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek. Hamvazószerda “mozgó” ünnep, a húsvét előtti negyvenedik hétköznap, mert a nyugati egyház a vasárnapot, az Úr napját nem tekinti böjti napnak. A húsvét előtti hetedik hét szerdájának legkorábbi időpontja így február 4., a legkésőbbi március 10. lehet.
Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik.
Az időszak liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila.
A korai egyházban a bűnbánati felkészülés első napján, hamvazószerdán a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból, nekik nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba.
A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás őket is elkerülje. Egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték „zabálócsütörtöknek”, mert e napon ismét szabad volt húst enni, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot.
