Hímes tojás

 – a méhviasszal írott,

 – a levélrátéttel
– a karcolással díszített.

Ezek közül a karcolással történő díszítés a legrégibb.  A karcolásos díszítő mód kizárólag az avarokoz köthető, de már Krisztus előtti időkből is került elő vésett tojás. Akár milyen primitív díszítés volt ez, mégis a mai hímes tojás ősének tekinthető. A karcolásos díszítési mód ősi örökségünk. Nemzeti vallási és szerelmi vonatkozású díszítések főleg a karcolt tojásokon fordulnak elő a legtökéletesebben a múlt század végétől.

Írott tojás: készítésénél viaszlevonásos technikát kell alkalmazni. Ennek lényege, hogy a tojás felületére viasszal mintát kell rajzolni, majd a tojást egy festékes lébe helyezve megfesteni. A megfestett tojásokon a meleg hatására a viasz fellazul, amelyet egy puha rongy segítségével könnyen ellehet távolítani.

A tojások festésére legtöbbször az előző évben szedett növényeket használták fel. A színezéket a növényekből állították elő. A megírt tojásokat az elkészített festékbe helyezték.

Az egyszínű piros tojáshoz a szükséges berzsenyfaforgácsot a boltból szerezték be, de a többi színt a vadon termő növényekből nyerték. Piros színt a festő zsoltinából is készítettek. Sárga színt ad a vadalmafa háncsa, a sáfrányos szeklice virága, az eperfalevél és a szőlőlevél főzete. Vörös festőlét nyertek a nyírfalom, a vadalmafa kéreg és a szurokfű főzetéből. Zöld szín a csalán leveléből készült.
 További színező festékek készíthetők :

– Enyhe sárga: sárgarépa, zellermag,kömény,  sáfrány
– Narancssárga-pirosas barna: vöröshagyma héja
– Rózsaszín vagy piros: lila hagyma héja,  darabolt cékla
– Barna vagy bézs: dióhéj
– Barna-arany: kapormag
– Zöld: csalán, sóska, spenót, répa zöldje
– Kék: vöröskáposzta